Anyagismeret:

Csanytelek – Újhalastó, Szkítakori temető: Leletanyag

(A képeket tárgytipusok szerint mappákba rendeztem.)

Természetesen nem minden tárgytipus került az órán bemutatásra, és ebben a rövid összefoglalóban sem foglalkozom mindegyikkel!

Kerámia:

(Az egyes kerámiatipusoknál nem választottam külön a kézzel formált, ill. a korongon készült edényeket. Sokszor amúgy is nehéz eldönteni, hogy kézzel, vagy lassú korongon készült-e az edény. A gyors korongon készülteket általában könnyebb felismerni: ezek anyaga is más, jól iszapolt, homokkal soványított, falvastagságuk egyenletes és viszonylag vékony, szinük ált. szürke, illetve a barna árnyalatai.)

Behúzott peremű tálak:

Behúzott peremű, kónikus testű tálak mélyebb, illetve laposabb változatai. A szélesen behúzott perem sokszor éles törésvonallal kapcsolódik a tál aljához. A törésvonalon, vagy közvetlen alatta, gyakran előfordulnak kis bütykök (1, 1a). A perem alatt ritkán előfordulhat turbántekercses díszítés is, ilyenkor nincs éles törésvonal!. A keskenyen behúzott peremnél általában szintén nincs éles törésvonal. A perem sokszor olyan enyhén behúzott, hogy egyenes peremnek is vehető (7, 8.). A tálak alja általában lapos, vagy enyhén profilált. A 2-es és a 4 -4a tálak valószínüleg kézi (?) korongon készültek.

Egyfülü bögrék:

Enyhén kihajló peremű, hengeres, vagy kúpos nyakú, kettőskúpos testű, egyenes aljú, magasfülű korongolt bögrék (1 - 2 - 3 - 4 - 5 - 6). A keskeny szalagfül a peremből indul, és az éles hasvonalon támaszkodik. Arányaikban, színükben változatosak.

Vannak másfajta, kézzel formált egyfülű bögrék is, ezeknek egy képviselőjét mutatom be (7).

Fazekak:

Általában egyenes peremű, hordó alakú, kézzel formált, durva kidolgozású, rosszul iszapolt és égetett, közepes nagyságú edények. Az edény felső harmadán majdnem minden esetben találunk 2-4 fogóbütyköt, vagy plasztikus, ujjbenyomással, vagy bevagdalással tagolt bordát. 1 vagy 2 kerek átmetszetű, függőleges állású, durva fülük is lehet. Előfordulhat viszonylag nagy méretben is (8).

Kisméretű palack, korsó:

Kisméretű, enyhén kihajló peremű, korongolt, vagy kézzel formált edénykék, egy füllel, vagy fül nélkül. A kézzel formáltak gömbös hasúak, vagy körte formájúak, a korongoltak kettőskúpos testűek, éles has- és vállvonallal. Ezeknél a vállvonalat körbefutó borda hangsúlyozhatja.

Urnák:

Nagyobb méretű, 30-40 cm magas edények tartoznak ide, kézzel formáltak, valamint korongoltak.

Itt csak a 6-os edényt szeretném kiemelni, az un. pseudo-villanova urna tipusát, amely a késő bronzkortól kezdve megvan:

Kihajló peremű, kettőskúpos testű, egyenes aljú edény. Legnagyobb kiöblösödése az edény alsó harmadában van. A hasvonal alatt 4 szimmetrikusan elhelyezett, lelógó bütyökfül ül (6).

Különleges edények:

A 6.és 7.edények kivételével az itt bemutatott edények nem az Alföld szkítakori kultúrájának jellegzetes edényei, hanem a korszak más kultúráival való kapcsolatokra utalnak.

Az 1. urnának pontos párhuzamát nem ismerem, ha valaki talál ilyen párhuzamot, kérem, értesítsen! Mindenesetre formája, díszítése (plasztikus függőleges bordadísz) és kivitele alapján a szkítakort megelőző preszkíta kor edényeihez áll közel. A hason lévő kannelura illetve a besimított párhuzamos vonalköteg díszítés pedig talán még régebbre, a késő bronzkorig visszavezethető. Az edény formája, arányai alapján pedig nem lenne idegen a hasonló korú dunántúli Hallstatt anyagban sem.

A 2. edény formája, díszítése (vállon ülő kis szalagfülek, a has alján, a fülekkel ellentett elhelyezésű négy lelógó kis bütyök, a kannelura a hason), anyaga, kivitele, szintén a késő bronzkorig visszavezethető.

A 3. kép két edénye a Hallstatt kör jellegzetes csészéje (szarvacskás-füles csésze, gombos fülü csésze.) A harmadik, omphaloszos csésze már a preszkíta időszakból is ismert, és még a keltáknál is megvan.

A 4. csücskös peremű tál a Középrépáspuszta-tipusú temetők (É-Dunántúl Hallstatt-kori lapos temetők) jellegzetes edénytipusa, de más szkíta temetőkből is ismert.

Az 5. kép tálja az olténiai Ferigile csoport táljaival mutat közeli rokonságot, de előfordul Törökszentmiklós-Surján szkítakori temetőjében is.

A 7. kép nagyméretű korsója az Alföld szkítakori kultúrájának jellegzetes, de viszonylag ritka darabja.

A 6. kép edénye szintén jól beleilleszkedik az Alföld szkítakori kultúrájának formakincsébe, érdekessége az, hogy valószínüleg korongolt előképek után készült kézzel formált változat.

Egyéb leletek:

(Lásd az órán elmondottakat, valamint a szakirodalmat!)

(Mivel a temető még nincs közölve, kérem, hogy a fenti összefoglalásra való hivatkozásokat mellőzzék.)

Galántha Márta

2011. március